Minden a szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatottak szochó-kedvezményéről

A szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető adókedvezmény (a továbbiakban: adókedvezmény, vagy FEOR kedvezmény) már több, mint 8 éve megtalálható a magyar jogszabályi rendszerben, de átfogó, a jogszabályi rendelkezéseken túl a hatósági hozzáállást és a gyakorlati részleteket is bemutató cikk még nem jelent meg ezzel kapcsolatosan.

Magyarország a 2008-as gazdasági világválság után számos problémával szembesült. Az egyik sürgősen megoldásra váró probléma a munkanélküliség további emelkedésének megállítása volt. A munkanélküliségi ráta a 2008-as válság hatására 2009-ben 9,7% lett, majd a későbbi években tovább nőtt: 2010-ben 10,8% volt, az azt követő két évben pedig egyaránt 10,7% lett.

Érdekes adat, hogy 2011-ben és 2012-ben a szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozási ágazatba (FEOR-9) sorolt munkavállalók közül csaknem 100 ezren kerestek munkát a válság előtti 40-50 ezer főhöz képest.

A Magyarországon letelepedett gyártócégeket is súlyosan érintette a visszaesés, ezért az adópolitika igyekezett járulékkedvezményekkel tompítani a negatív hatást.

Ennek eredményeképpen került bevezetésre az egyik jelentős – és sokak által méltatlanul elfeledett – kedvezmény, a szakképesítést nem igénylő munkakörben foglalkoztatottak szociális hozzájárulási adókedvezménye.

A jogszabály indoklása alapján „a munkahelyek megőrzése és új munkahelyek teremtése céljából az adó- és járulékrendszer átalakítására kerül sor. Ennek elemei közé tartozik az élő munkára rakódó terhek csökkentése, annak érdekében, hogy a foglalkoztatás kedvező irányba haladjon, és ezáltal munkahely megőrzés és teremtés valósuljon meg, ezért meghatározott célcsoportok foglalkoztatása esetén csökken a szociális hozzájárulási adó mértéke. Ezen szociális hozzájárulási adó kedvezmények a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetben lévő csoportokat célozzák meg, úgymint a huszonöt év alattiak, ötvenöt év felettiek, gyed-ről, gyes-ről, gyet-ről visszatérők, a képzettséget nem igénylő (egyszerű) munkakörben foglalkoztatottak és a tartósan munkanélküliek tábora.”

Cikksorozatomban megvizsgálom a jogszabály jelenlegi rendelkezéseit, azok korábbi változásait. Végigveszem továbbá azon gyakorlati kérdéseket, amelyek szükségszerűen felmerülnek az adókedvezmény igénybevétele kapcsán. Végezetül a hatósági megközelítést vázolom fel a jövőre nézve fontos következtetések megfogalmazásával, egyúttal bemutatom, hogy az adókedvezmény kihasználása még messze nem teljeskörű.

Jogszabályi háttér

A jogszabály részletes vizsgálata során a pontos jogszabályi szöveg is minden esetben feltüntetésre kerül annak érdekében, hogy egyrészt az adott jogszabályi rendelkezés változása bemutatható legyen, másrészt pedig azonosítani lehessen a megfogalmazásból adódó esetleges értelmezési kérdéseket.

Az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény 461. §-a 2013. január 1. és 2018. december 31. között volt hatályos (részletesen megállapítva a munkahelyvédelmi akciótervben foglaltak megvalósítása érdekében szükséges egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CXLVI. törvény 2-3. §-ában), amely alapján:

„461. § * (1) A Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréről szóló, 2012. január 1-jén hatályos KSH közlemény (FEOR-08) 9. főcsoportjába tartozó foglalkozás szerinti munkakörben (a továbbiakban: szakképzettséget nem igénylő munkakör), adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyban természetes személyt foglalkoztató kifizető az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.

(2) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta, az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény egyenlő a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb 100 ezer forint után a 459. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel.

(3) Ha a kifizető a foglalkoztatottat az adómegállapítási időszak egy részében nem, vagy nem kizárólag szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatta, a munkaviszony alapján ezen adómegállapítási időszakra vonatkozóan részkedvezményt nem érvényesíthet.

(4) A (2) bekezdésben foglalt részkedvezmény az egész hónap tekintetében megilleti a kifizetőt.”

A szociális hozzájárulási adóból érvényesíthető új adókedvezményekről szóló 2013/20. Adózási kérdés kifejezetten rögzítette, hogy a 2013-ban bevezetett új szociális hozzájárulási adókedvezmények (például még a huszonöt év alattiak és az ötvenöt év felettiek adókedvezménye, vagy a tartósan álláskereső személyek kedvezménye, stb.) sem egymással, sem más, a szociális hozzájárulási adóból érvényesíthető kedvezménnyel nem vonhatóak össze.

„Az új adókedvezmények igénybevételére vonatkozó közös szabályok

  • az adókedvezményt a kifizető kizárólag az adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyban foglalkoztatott személyek után érvényesítheti,
  • a kedvezmény érvényesítése szempontjából érdektelen, hogy a munkavállaló után más munkáltató is jogosult kedvezmény érvényesítésére,
  • a kedvezményt a kifizető a munkaviszonyra tekintettel őt terhelő szociális hozzájárulási adóból veheti igénybe,
  • az adókedvezmény összegét a kifizető havonta, az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg;
  • részmunkaidős foglalkoztatás esetében a kedvezmény érvényesíthető, de mértéke arányosan csökken. Részmunkaidőben történő foglalkoztatás esetén a kedvezmény legfeljebb havi 100 ezer – kutató foglalkoztatása esetén legfeljebb 500 ezer – forintnak a részmunkaidő és a teljes munkaidő arányában csökkentett része után illeti meg a munkáltatót. Abban az esetben, ha a munkavállaló munkaideje az adómegállapítási időszakon belül változik (például 8 órás teljes munkaidős foglalkoztatásról 6 órás részmunkaidős foglalkoztatásra), akkor az adott hónapra vonatkozóan az adókedvezményt a kifizető még a teljes munkaidőben történő foglalkoztatásra irányadó szabályok szerint érvényesítheti.”

    A szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után a munkáltató a részkedvezményt akkor is a teljes hónapra igénybe veheti, ha a szakképzettséget nem igénylő munkakörben történő foglalkoztatás hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.

    Nem érvényesítheti azonban a részkedvezményt a tárgyhóban a munkáltató akkor, ha a foglalkoztatottat az adott hónapban nem, vagy nem kizárólag szakképzettséget nem igénylő munkakörben foglalkoztatta.

    A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 10. §-a 2019. január 1-től kezdve hatályos, amely alapján:

    1. § (1) A Foglalkozások Egységes Osztályozási Rendszeréről szóló, 2012. január 1-jén hatályos KSH-közlemény (FEOR-08) a) 9. főcsoportjába tartozó foglalkozás szerinti munkakörben (a továbbiakban: szakképzettséget nem igénylő munkakör), b) 6. főcsoport 61. csoportjába tartozó, a 7. főcsoport 7333 számú foglalkozásából a mezőgazdasági gép (motor) karbantartója, javítója munkakörben és a 8. főcsoport 8421 számú foglalkozás szerinti munkakörben (a továbbiakban együtt: mezőgazdasági munkakör) munkaviszonyban természetes személyt foglalkoztató kifizető az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.

     (2) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta, az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény, amely egész hónapban megilleti a kifizetőt, egyenlő a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb a minimálbér után az 2. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel.

     (3) Ha a kifizető a foglalkoztatottat az adómegállapítási időszak egy részében nem, vagy nem kizárólag szakképzettséget nem igénylő munkakörben vagy nem kizárólag mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatta, a munkaviszony alapján ezen adómegállapítási időszakra vonatkozóan részkedvezményt nem érvényesíthet.

    A szociális hozzájárulási adóból érvényesíthető kedvezmények utóbbi években elérhető mértékét az alábbi táblázat szemlélteti:

    Időszak Szociális hozzájárulási adókedvezmény mértéke (személy / hó) Maximum mérték (személy / hó)
    2016. év bruttó munkabér, de legfeljebb 100.000 forint 14,5%-a 14.500 Ft
    2017. év bruttó munkabér, de legfeljebb 100.000 forint 11%-a 11.000 Ft
    2018. év bruttó munkabér, de legfeljebb 100.000 forint 9,75%-a 9.750 Ft
    2019. I. félév bruttó munkabér, de legfeljebb 149.000 forint (minimálbér) 9,75%-a 14.527,5 Ft
    2019. II. félév bruttó munkabér, de legfeljebb 149.000 forint (minimálbér) 8,75%-a 13.037,5 Ft
    2020. I. félév bruttó munkabér, de legfeljebb 161.000 forint (minimálbér) 8,75%-a 14.087,5 Ft
    2020. II. félév bruttó munkabér, de legfeljebb 161.000 forint (minimálbér) 7,75%-a 12.477,5 Ft
    2021. bruttó munkabér, de legfeljebb 167.400 forint (minimálbér) 7,75%-a 12.973,5 Ft

    A fenti táblázatból látszik, hogy a kedvezmény személyenkénti összege a 2018-ig tartó csökkenés után 2019-től újra jelentősen emelkedett a minimálbérhez kötés eredményeképpen, bár a tendencia megtörni látszik a szociális hozzájárulási adó mértékének csökkentése miatt.

    A cikk szerzője Bagdi Lajos, a Niveus Legal Services üzletágvezetője. A Niveus Consulting Group az Adó Online szakmai partnere.

    Forrás: ado.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

17 − tizenkettő =