A beruházások hatása a kisvállalati adóalapra

Adórendszerünk többféle kedvező szabály, adóelőny révén kívánja ösztönözni a vállalkozásokat különféle beruházások elvégzésére. A társasági adóban következő a képlet; az adózó a számviteli előírások szerint elszámolt értékcsökkenéssel növeli, míg a társasági adó szabályai szerint elszámolt értékcsökkenéssel csökkenti az adózás előtti eredményét, illetve adott esetben a beruházásra tekintettel adóalap-, illetve adókedvezményt érvényesít (pl. fejlesztési tartalékképzés, kis-, és középvállalkozások beruházási adóalap-kedvezménye, fejlesztési adókedvezmény stb.)

A kisvállalati adóban szintén fellelhető beruházásösztönző jogalkotói szándék, ennél az adónemnél azonban árnyaltabb a kép a társasági adó szabályainál.

Ennek egyik oka az, hogy a kisvállalati adó alanya bár a kiva-alanyiság időszakában szerzett, előállított immateriális jószág, tárgyi eszköz alapján a számviteli előírások szerint elszámolja az értékcsökkenést, azonban a kisvállalati adó nem ismeri el az értékcsökkenést a hatálya alatt beszerzett eszközök tekintetében, azok számított nyilvántartási értéke 0, melyek vonatkozásában a vállalkozás sem a kisvállalati adó alanyaként, sem a későbbiekben esetlegesen a társasági adó hatálya alá áttérve (visszatérve) nem érvényesíthet értékcsökkenési leírást. A kiva alatt beszerzett eszközök a kisvállalati adó alapjában költségként nem jelennek meg, az adóalapot nem csökkentik.

Ha azonban az adózó kisvállalati adóalanyisága megszűnik, és erre tekintettel meg kell állapítania az áttérési különbözet értékét a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (Katv.) 28. § (4a) bekezdése értelmében, a kiva alatt keletkezett és korábban még le nem adózott nyereség összegéből le kell vonnia a kisvállalati adóalanyiság időszaka alatt megszerzett, előállított immateriális jószágnak, tárgyi eszköznek a kiva-alanyiság megszűnése időpontjában fennálló könyv szerinti értékét.

A kisvállalati adóban egyébiránt a beruházás nem közvetlen módon, adóalap-, illetve adókedvezmény formájában csökkenti az adókötelezettséget, hanem a veszteségelhatároláshoz kapcsolódóan.

A kivában a veszteségelhatárolás főszabálya szerint, ha valamelyik adóévben negatív a Katv. 20. § (3)-(5) bekezdés szerint megállapított egyenleg – ami az adóalap egyik összetevőjét jelenti, és az osztalékműveleteket, tőkemozgásokat és egyéb olyan kifizetéseket tartalmazza, amelyek a törvény szerint növelik az adóalapot –, ezen veszteség a későbbi adóévek során leírható a Katv. 20. § (3)-(5) bekezdés szerinti pozitív adóalap-részből, amennyiben a korábbi negatív egyenleg a rendeltetésszerű joggyakorlás elvének betartásával keletkezett. Ezen szabályozás az adóalap másik összetevőjét, a személyi jellegű kifizetéseket nem érinti, vagyis főszabály szerint a Katv. 20. § (3)-(5) bekezdés szerinti esetleges negatív adóalaprész ellenére a személyi jellegű kifizetések után a kisvállalati adót meg kell fizetni.

Egy kivételes szabály azonban lehetőséget biztosít arra, hogy ne csak a kisvállalati adóalap egyik összetevője, a Katv. 20. § (3)-(5) bekezdés szerinti tételek egyenlege, hanem a személyi jellegű kifizetések összege is csökkenthető legyen veszteségleírás keretében. Az erre vonatkozó előírás – Katv. 20. § (7) bekezdés – szerint

– a korábbi évek elhatárolt vesztesége, továbbá a Katv. 20. § (3)-(5) bekezdés szerinti tételek tárgyévi negatív egyenlege a személyi jellegű kifizetések terhére is csökkenti a tárgyév és a következő adóévek adóalapját;

– méghozzá a beszerzett, előállított, korábban még használatba nem vett tárgyi eszközzel, beruházással, szellemi termékkel, kísérleti fejlesztés aktivált értékével kapcsolatos adóévi kifizetések összegéig,

– függetlenül attól, hogy az érintett eszközt (eszközöket) rendeltetésszerűen használatba vették-e az adóévben.

Meg kell azonban jegyezni, hogy ha van korábbi évekből származó elhatárolt veszteség, először mindig a Katv. 20. § (3)-(5) bekezdés szerinti adóalaprészt lehet azzal csökkenteni, és ha marad még veszteség, az használható fel a személyi jellegű kifizetések terhére. A korábbi évekből származó elhatárolt veszteség alatt érteni kell

– a Katv. 20. § (3)-(5) bekezdésének negatív egyenlegét,

– a kisvállalati adóalanyiság időszaka előtt, a társasági adóalanyiság alatt keletkezett azon negatív társasági adóalapot, amelyet adóalap-csökkentésre még nem használt fel az adózó sem a társasági adó, sem a kisvállalati adó hatálya alatt;

– a 2017. adóévet megelőzően keletkezett negatív korrigált pénzforgalmi szemléletű eredményt, ha az adózó elhatárolt veszteségként még nem használta fel.

Ezen összegek tehát mind érvényesíthetőek a személyi jellegű kifizetések terhére is, amennyiben beruházásra tekintettel kifizetés történik.

Fontos tehát hangsúlyozni, hogy a beruházáshoz kapcsolódó adóévi kifizetések értékéig érvényesíthető a veszteségleírás a személyi jellegű kifizetések terhére. Ha nincs beruházás, akkor a személyi jellegű kifizetések összege veszteségleírás keretében nem csökkenthető, tehát ilyen esetben a kisvállalati adóalap ezen összetevője után az adót mindenképpen meg kell fizetni. Hiába van azonban adóévi beruházás, ha az adózó nem rendelkezik adóévi negatív adóalappal, vagy korábbi adóévből származó elhatárolt veszteséggel; ezek hiányában önmagában a beruházással kapcsolatos adóévi kifizetések összege nem elegendő az adóalap csökkentéséhez.

A Katv. 20. § (7) bekezdése szerinti esetben az adózó nemcsak az osztalék-, és tőkeműveletek egyenlegét csökkenti, hanem a teljes adóalapot, méghozzá az elhatárolt veszteség, illetve az új beruházással kapcsolatos adóévi kifizetések összege közül a kisebb értékkel.

Kizárólag a korábban még használatba nem vett beruházás vehető figyelembe a szabály alkalmazásakor; a használt, de újszerű állapot nem felel meg a jogszabály előírásának.

A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 23. § (3) bekezdése alapján beruházásnak minősül a tárgyi eszköz pénzügyi lízing keretében történő beszerzése is. A hitelből megvalósított tárgyi eszközök beszerzésére nincs speciális szabály a számvitelben, ezeket is a beruházások között, majd aktiválást követően a tárgyi eszközök megfelelő mérlegtételei között kell kimutatni.

A pénzügyi lízing, valamint a hitelfelvétel keretében beszerzett új tárgyi eszköz minősülhet a Katv. 20. § (7) bekezdése értelmében új beruházásnak, vagyis az ilyen eszközök beszerzésére tekintettel csökkenthető a kisvállalatiadó-alap. A csökkentő tétel azonban nem a tárgyi eszköz teljes ellenértékére alkalmazható. A Katv. 20. § (7) bekezdésének szövege ugyanis adóévi kifizetéseket említ, ami etekintetben egyfajta pénzforgalmi megközelítést feltételez, így a tényleges adóévi kifizetések (tőketörlesztés és kamat összege) tekinthetők új beruházási összegnek az egyes adóévekben.

Az építőiparban befejezetlen beruházások esetén szintén kizárólag az érintett adóévben kifizetett összegek vehetőek figyelembe a Katv. 20. § (7) bekezdés alkalmazásában.

Összefoglalásként tehát elmondható, hogy

– amennyiben a társaságnak van az előző évekből származó fel nem használt vesztesége, abban az esetben az új beruházás összegéig ennek összege is figyelembe vehető a személyi jellegű kifizetések terhére is, illetve a tárgyévi negatív egyenleg is figyelembe vehető ily módon;

– amennyiben nem volt az adózónak az adóévet megelőzően elhatárolt vesztesége, úgy a személyi jellegű kifizetések összege a beruházás értékéig csökkenthető a tárgyévi negatív egyenleggel;

– amennyiben a társaságnak nem volt az adóévet megelőzően elhatárolt vesztesége, és a tárgyévi negatív egyenlege sem negatív, a beruházás mértékéig a kiva alap nem csökkenthető.

Szerző: dr. Császárné dr. Balogh Dóra

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2 × 4 =