A koronavírus-járvány miatt azok a vállalkozások is igyekeznek távmunkában foglalkoztatni a munkavállalóikat, amelyek ezt korábban elképzelhetetlennek tartották. Számukra a home office jogi kereteinek kidolgozása is kihívást jelent.
Szabályzat és szabályok
Amennyiben a vállalkozó abban a szerencsés helyzetben van, hogy lehetővé tudja tenni, hogy a munkavállalói otthonról dolgozzanak, akkor elsősorban a hatályban lévő szabályzatok alapján kell eljárnia. Ha nincs ilyen szabályzata, a munkáltatónak akkor is vannak választási lehetőségei az alábbiak szerint.
Az első és egyik legfontosabb kérdés az – bár nem adózási probléma –, hogy a munkaadó egyoldalú döntésével elrendelheti-e az otthoni munkavégzést, vagy sem. Ez azért is tisztázandó, mert – a kialakult helyzet ellenére is – igaz, hogy a munkavállalók munkavégzési helye a munkaszerződésben rögzítetten szerepel, de legalábbis a szokásos munkavégzési hely alapján meghatározható hely, ami általában nem esik egybe az otthoni munkavégzés helyével.
A jelenlegi rendkívüli helyzetre tekintettel, az otthoni munkával és távmunkával kapcsolatban az eddigi szabályozás – bár átmenetileg, de – lényegesen megváltozott! A távmunka elrendelése a továbbiakban már nem kötődik munkaszerződés-módosításhoz (ami kétoldalú megállapodást követel a felektől), azt a munkáltató egyoldalúan is elrendelheti.
Amennyiben a munkavállaló rendszeresen otthonról dolgozik, és a munkát számítástechnikai eszközzel végzi, amelynek eredményét elektronikusan továbbítja, akkor az távmunkának minősül. A munkáltatónak ez esetben tájékoztatnia kell a dolgozót – többek között – arról is, hogy a számítástechnikai vagy elektronikus eszköz használatára vonatkozóan milyen korlátozásokat, feltételeket kell betartania.
Alapvetően a munkáltató feladata és költsége, hogy a munkavégzéshez szükséges eszközöket biztosítsa, valamint, hogy megtérítse a munkavállalónak azt a költségét, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel [Mt. 51. § (1)–(2) bekezdés]. A munkavédelemről szóló törvény ugyanakkor kifejezetten lehetővé teszi, hogy a munkavállalók saját eszközeiket használják, ha ebben a felek megállapodnak. (Ebben az esetben viszont a munkáltatót az eszköz tekintetében kockázatértékelési kötelezettség terheli az adatbiztonságot érintő kérdésekben.)
Távmunkavégzés esetén a munkavégzéshez szükséges eszközöket beszerezheti a munkáltató és a munkavállaló is. Ez utóbbi esetben költségtérítés illeti meg és ezzel, mint bevétellel szemben, figyelembe veheti a munkavégzés miatt felmerült és igazolt költségeit
Fontos, hogy azok az eszközök, amelyeket a munkáltató a munkavégzés feltételeként bocsát a munkavállaló rendelkezésre, nem eredményeznek adókötelezettséget sem a munkavállalónál, sem a munkaadónál. Az Szja tv. rendelkezései szerint ugyanis nem keletkezik bevétel a magánszemély részére biztosított olyan dolog (eszköz, berendezés, jármű, munkaruházat stb.) használata, szolgáltatás (világítás, fűtés stb.) igénybevétele esetén, amelynek használata, igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik [Szja tv. 4. § (2a) bekezdés].
A fenti körbe sorolható eszközök lehetnek a mindennapi munkavégzés során használt informatikai eszközök, mint a laptop, nyomtató, fejhallgató, mobilinternet, irodaszer, de ide tartozhat az egészséges munkavégzéshez szükséges bútor, szék biztosítása is.
A munkavégzéshez átadott eszközök használata bár a munkavállaló lakásában végzett munka során történik, de ezen eszközök akkor is a munkáltató tulajdonát képezik. Ezért azokat a munkavállaló csak a munkavégzés zavartalan ellátása érdekében használhatja. Az eszközöket a munkaadónak idegen helyen tárolt vagyonelemekként kell kezelnie, és ennek megfelelően kell azokat nyilvántartania.
Amint arról fentebb már esett szó, a munkáltató köteles a munkavállalónak azt a költségét megtéríteni, amely a munkaviszony teljesítésével indokoltan merült fel. E kötelezettségét a munkaadó azzal teljesíti, hogy költségtérítést fizet a munkavállalónak.
Vizsgáljuk meg fentieket részletesebben is!
A te költséged az én költségem – költségtérítés és távmunka
A távmunka-végzés keretében foglalkoztatottaknak fizetett bevételből, költségtérítésből levonható költségeket érintően az Szja tv. 3. számú mellékletének II./24. pontja az irányadó.
Ennek alapján, az Mt. szabályai szerint távmunkában foglalkoztatott az e munkavégzésével összefüggésben a munkaadótól kapott bevétellel szemben a következő, igazolt kiadás (ok) alapján számolhat el költséget:
a) Ha a munkához szükséges eszközöket a munkavállaló szerzi be, akkor a távmunka-végzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított, 200 ezer forintot meg nem haladó kiadás egy összegben elszámolható.
b) Amennyiben a munkavállaló által beszerzett, a távmunka-végzéshez, valamint a kapcsolattartáshoz szükséges nem anyagi jószág, számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított összeg meghaladja a 200 ezer forintot, úgy 33 százalékos leírási kulcs alkalmazásával értékcsökkenési leírás címén megállapított összeg számolható el költségként. Az értékcsökkenési leírás elszámolása az Szja tv. 11. számú mellékletében előírtak megfelelő alkalmazásával történik (függetlenül attól, hogy e mellékelt egyébként az egyéni vállalkozók költségelszámolásának szabályait rögzíti). Lényeges, hogy az értékcsökkenés költségként történő elszámolásának feltétele külön részletező nyilvántartás(ok) vezetése. Ezek – jelen esetben a “Tárgyi eszközök, nem anyagi javak nyilvántartása” – elvárt minimális adattartalmáról az Szja tv. 5. számú melléklete ad eligazítást.
c) Ugyancsak elszámolható a költségek között az internethasználat díja (ideértve különösen az egyszeri, a havi, a forgalmi díjat).
d) Elszámolható továbbá a munkáltató székhelyétől, telephelyétől elkülönült munkavégzési hely bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia díja azzal, hogy ha a lakás és a munkavégzési hely műszakilag nem elkülönített, akkor e kiadás(oka)t a távmunka-végzéssel arányosan, az adott költségre jellemző mértékegységek (munkaidő, m2, m3) alapulvételével lehet figyelembe venni.
Munkavégzés otthon, költségek a cégnél
A „másik oldalon” is indokolt a költségelszámolás. Abban az esetben, ha egyéni vállalkozó vagy önálló tevékenységet folytató magánszemély foglalkoztat valakit távmunkában, akkor a munkavállaló részére kifizetett bér és közterhei, valamint a jogszabály, illetőleg a kollektív szerződés vagy a munkaszerződés alapján járó, a munkáltatót kötelezően terhelő juttatás, kifizetés elszámolható a foglalkoztató költségei között [Szja tv. 11. számú melléklet I./3. pont, a) és c) alpontok, illetve 3. számú melléklet I./3. pont a) és c) alpontok]. A társasági adó hatálya alá tartozó adózó munkaadók számára a Tao. tv. 3. számú mellékletének B/3. pontja alapozza meg a költségek elszámolását.
A kisvállalati adó (kiva) alany cégek számára fontos, hogy személyi jellegű kifizetésnek minősül – vagyis az adóalapban figyelembe kell venni – azon személyi jellegű ráfordítást, amely a Tbj. szerint járulékalapot képez az adóévben. Ez – többek között – az Szja tv. szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításánál figyelembe vett jövedelmet jelenti. Az Szja tv. erről úgy rendelkezik, hogy a nem önálló tevékenységből (mint például a munkaviszonyból) származó bevétel egésze jövedelem, kivéve a nem önálló tevékenységre tekintettel költségtérítés címén kapott bevételt, melyből levonható – legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig – az Szja tv. 3. számú mellékletének rendelkezései szerint elismert költség.
Az Szja tv. értelmezésében a költségtérítés az a bevétel (kivéve, ha a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni), amit a törvényben költségként elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében vagy hivatali, üzleti utazással összefüggésben kap a magánszemély.
Ha valaki a munkaviszonyára tekintettel költségtérítést kap, akkor ennek az igazolt és elismert
költségek levonása után fennmaradó része a jövedelem.
A jövedelmet kétféleképpen lehet meghatározni:
- vagy bizonylat nélkül, a jogszabályban meghatározott mérték számolható el költségként, az e feletti rész egésze pedig adóköteles;
- vagy számlák, bizonylatok (ideértve az útnyilvántartást is) alapján (tételesen) számolható el költség.
Fontos, hogy ha jogszabályban nem szabályozott költségtérítésben, költségátalányban részesült az érintett, akkor költséget csak számlák, bizonylatok alapján számolhat el.
Például a távmunkában foglalkoztatott dolgozó számlák alapján költségként veheti figyelembe a lakásában a munkavégzés helyeként szolgáló helyiség munkaidővel és területtel arányos fűtési költségét. A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet intézkedik. Ezen rendelet, valamint az Szja tv. 25. §. (2)-(4) bekezdése alapján, ha a tevékenység jellegéből adódóan alkalmanként a munkaadónál – a cég irodájában, telephelyén – is meg kell jelennie, és az utat saját tulajdonú személygépkocsijával teszi meg, akkor a 15 Ft/km átalányt is figyelembe veheti költségei között.
Üzemanyagköltség címén a kormányrendeletben meghatározott fogyasztási norma szerinti üzemanyag-mennyiség és a NAV által közzétett üzemanyagár szorzataként meghatározott összeg, vagy a számlával (számlákkal) igazolt üzemanyag-vásárlás vehető figyelembe azzal, hogy a számla alapján figyelembe vett üzemanyag mennyiség nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség, továbbá a számlával (bizonylattal) igazolt fenntartási, javítási és felújítási költségek számolhatók el a hivatali célú használat arányában.
Fentiekből az következik a kivás munkaadó számára, hogy a távmunkában foglalkoztatott munkavállalójának kifizetett munkabér része a kiva alapjának, míg a költségtérítésből csak az a rész, amellyel szemben nem vehető figyelembe elismert költség, a fenti példánál maradva a munkába járás 15 Ft/km összeget meghaladó térítése.
Forrás: www.ado.hu
Vélemény, hozzászólás?