Egyéni vállalkozó iparűzési adókötelezettsége és nettó árbevétele

Az évek során egyre csak bonyolultabb lett a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényt, mely a települési önkormányzatok számára lehetőséget teremt a helyi szuverén adóztatási jog gyakorlására, s ezzel együtt a helyi adópolitika kialakítására. Egyre több a szabály és az önkormányzatoknál egyre kevesebb pénz marad. A helyi adókról szóló törvény rendelkezései szerint a települési (községi, városi, fővárosi és kerületi) önkormányzat képviselőtestülete saját rendeletével az illetékességi területén helyi adókat, valamint települési adókat vezethet be.

A törvény 35.§-ának (2) bekezdése értelmében a helyi iparűzési adó alanya a vállalkozó. Ez utóbbi fogalma az 52.§. 26. pontjában található.

Eszerint vállalkozó: a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző:
a) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott egyéni vállalkozó,
b) a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott mezőgazdasági őstermelő, feltéve, hogy őstermelői tevékenységéből származó bevétele az adóévben a 600 000 forintot meghaladja,
c) a jogi személy, ideértve azt is, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll,
d) és az egyéni cég, egyéb szervezet, ideértve azt is, ha azok felszámolás vagy végelszámolás alatt állnak.

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 3.§-ának 17. pontja szerint egyéni vállalkozó:
a) az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély, az említett nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) tekintetében azzal, hogy nem minősül egyéni vállalkozónak az a magánszemély, aki
aa) az ingatlan-bérbeadási,
ab) a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló kormányrendelet szerinti egyéb szálláshely-szolgáltatási tevékenységéből származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre, vagy a tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja, kizárólag a választott rendelkezések szerinti adózási mód alapjául szolgáló bevételei tekintetében,
b) a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét közjegyzői iroda tagjaként folytatja);
c) az önálló bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét végrehajtói iroda tagjaként folytatja);
d) az egyéni szabadalmi ügyvivő a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében;
e) az ügyvéd az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként vagy alkalmazott ügyvédként folytatja);
f) a szolgáltató állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély e tevékenysége tekintetében;

Az idézett hosszadalmas felsorolás azt jelenti, hogy ezekre vonatkozik – mint egyéni vállalkozókra az iparűzési adó kötelezettség, – figyelembe véve a kivételeket is, – amennyiben az önkormányzat azt az adott településen bevezette.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

13 − 13 =