Az adómentességről tágabb értelemben

Az Áfa kalauz írásában a forgalmi adózás rendszerében felmerülő adómentességi eseteket tágabb értelemben vizsgálja, ami azt jelenti, hogy nem kizárólag a vonatkozó jogi szabályozás által adómentesként nevesített eseteket tekinti át, hanem mindazokat, amikor az arra kötelezettnek nem keletkezik adófizetési kötelezettsége. Ennek keretében egy-egy példával mutatja be az adómentesség tartalmát, kitérve mindazon esetekre, amikor nem merül fel adófizetési kötelezettség.

AZ ADÓMENTESSÉGRŐL ÁLTALÁBAN

Az adómentesség a forgalmi adózás, illetve általában az adózás kellemes kicsengésű kifejezése, hiszen általános értelemben azt jelenti, hogy az adó megfizetésére kötelezett mentesül az adóteher alól, az adót nem kell megfizetnie, sőt előfordul, hogy a fizetési kötelezettségen kívül a további kötelezettségek alól is mentesül, például nem kell bevallást készítenie. Az adómentességnek számos oka lehet, amelyeket a vonatkozó jogi szabályozás mindig pontosan körülhatárol. Az adómentességi jogcímeket a forgalmi adózás rendszerében elsősorban az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) határozza meg, amikor kifejezetten adómentesként nevesít bizonyos ügyleteket.

Ugyanakkor a szabályokat áttanulmányozva azt tapasztalhatjuk, hogy az adófizetési kötelezettség alól nem csak akkor lehet mentesülni, amikor az áfatörvény kifejezetten adómentességet ír elő, hanem számos más esetben is, például, amikor a törvény úgy fogalmaz, hogy nem áll be a termék értékesítéséhez, szolgáltatás nyújtásához fűződő joghatás. Az adómentesség tehát tágabb értelemben mindazon esetekben érvényre jut, amikor az adó alanya egy egyébként a forgalmi adózás hatálya alá tartozó tényállás megvalósítása ellenére nem köteles az általános forgalmi adót megfizetni. Ennek oka lehet, hogy

– az adóalany a személyénél fogva mentesül az adó alól,

– olyan tényállást valósít meg, amelyet a jogalkotó valamilyen okból kiemelt az adókötelezettség alól, vagyis amelyet adómentesként azonosított vagy nem társított hozzá adófizetési kötelezettséget.

SZEMÉLYHEZ FŰZŐDŐ ADÓMENTESSÉG

A személyhez fűződő mentesség lehetőségét a közösségi szabályozás biztosítja, ugyanis a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: Héa-irányelv) XII. címe alatt tartalmazza a kisvállalkozásokra vonatkozó szabályokat, amelynek keretében felhatalmazza a tagállamokat, hogy adómentességet biztosítsanak a területükön teljesített azon termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások tekintetében, amelyeket olyan, a szóban forgó területen letelepedett adóalanyok végeznek, amelyeknek az ilyen termékértékesítésekből, illetve szolgáltatásnyújtásokból származó tagállami éves árbevétele nem haladja meg az érintett tagállam által ezen adómentesség alkalmazása céljából meghatározott értékhatárt.

2.1. Az alanyi adómentesség

E lehetőséggel élt Magyarország, amikor az Áfa tv. rendszerébe illesztette az alanyi adómentességet, amelynek szabályait az Áfa tv. XIII. fejezete tartalmazza. Az e fejezetben foglaltak fényében az alanyi adómentesség olyan, az adóalany személyéhez fűződő adó alóli mentességet biztosít, amely meghatározott bevételi értékhatár eléréséig az adóalany – szűk kivételtől eltekintve – valamennyi ügyletére kiterjed. E mentességi forma esetén az adófizetési kötelezettség hiánya nem az adóalany tevékenységéhez, hanem személyéhez kapcsolódik. Ugyanakkor az adómentesség nem automatikus, hanem választáson alapul, vagyis alapvetően csak abban az esetben érvényesül, ha az adóalany az állami adóhatósághoz bejelenti annak választására vonatkozó szándékát.

Az alanyi adómentesség belföldön letelepedett adóalany által választható, feltéve, hogy az Áfa tv. hatálya alá tartozó összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenértéknek – forintban kifejezett és éves szinten göngyölített – összege a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen, illetőleg a tárgy naptári évben észszerűen várhatóan, illetőleg ténylegesen sem haladja meg a 18 millió forintban meghatározott pénzösszeget. Ha tehát az adóalany belföldön gazdasági céllal letelepedett és az éves bevételi határra vonatkozó követelményt teljesíti, úgy jogosult az alanyi adómentesség választására, amely a forgalmi adózásban betöltött státuszát – az említetteknek megfelelően – speciálissá teszi, hiszen adófizetésre nem kötelezett, illetőleg az előzetesen felszámított általános forgalmi adó levonására nem jogosult. Az adófizetési kötelezettség hiányából következik, hogy az adóalany által kibocsátott számlán áthárított adó nem szerepelhet, illetőleg tekintettel arra, hogy az adófizetési kötelezettség mellett adólevonási jog sem illeti meg, bevallást sem kell benyújtania.

E jellemzők ugyanakkor nem abszolút érvényűek, ugyanis az áfatörvény rendelkezései nyomán, egyes esetekben az alanyi adómentes adóalanyt adókötelezettségek terhelik. Ezen eseteket az áfatörvény tételesen felsorolja, amikor taxatív jelleggel rögzíti, hogy az adóalany mikor nem járhat el speciális – adókötelezettségek alól mentesített – minőségében. Emellett az áfatörvény azon esetekre is tartalmaz egy listát, amikor az adóalany az alanyi adómentesség ellenére élhet adólevonási jogával.

2.2. Közhatalmi tevékenység

Sajátos helyet töltenek be a forgalmi adózás rendszerében a közhatalmi tevékenységet végző jogalanyok. Esetükben ugyanis az Áfa tv. 7. § (1) bekezdésében kimondja, hogy nem gazdasági tevékenység és nem eredményez adóalanyiságot a Magyarország Alaptörvénye által, illetőleg annak felhatalmazása alapján megalkotott jogszabály alapján közhatalom gyakorlására jogosított személy, szervezet által ellátott közhatalmi tevékenység. E meghatározáson felül az Áfa tv. 7. § (2) bekezdése példálózó jelleggel felsorol egyes közhatalmi tevékenységeket, amelyek esetében fel sem merül, hogy adókötelezettséget keletkeztetnek. Eszerint közhatalmi tevékenység a jogszabály-alkotási, az igazságszolgáltatási, az ügyészi, a védelmi, a rendvédelmi, a külügyi és igazságügyi igazgatási, közigazgatási jogalkalmazói, a hatósági ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési, a törvényességi felügyeleti és ellenőrzési, az államháztartási, európai uniós és egyéb nemzetközi támogatás elosztásáról való döntési tevékenység. Az Áfa tv. 2. számú melléklete pedig azon tevékenységeket tartalmazza, amelyek semmiképpen sem minősülnek közhatalminak, akkor sem, ha azok valamelyikét közhatalmi jogkörrel felruházott személy vagy szervezet fejti ki. Ide tartozik – a kisajátításon túlmenően – a telekommunikációs szolgáltatás nyújtása, a víz-, gáz-, villamos energia- és hőellátás, a termék fuvarozása, a vízi és légi kikötői szolgáltatások nyújtása, a személyszállítás, az értékesítési célra előállított új termék értékesítése, a mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos olyan intervenciós tevékenység, amelyet a mezőgazdasági termékek közös piaci szabályozásáról szóló rendeletek alapján végeznek, továbbá a kereskedelmi jellegű kiállítások, vásárok és bemutatók szervezése és rendezése, a raktározási szolgáltatások, a kereskedelmi jellegű hirdetési- és reklámszolgáltatások nyújtása, az utazásszervezés, a munkahelyi és egyéb vendéglátás, valamint a rádió és audiovizuális médiaszolgáltatások keretében végzett kereskedelmi tevékenység.

A közhatalommal felruházott személyek, szervezetek jogállása tehát egyfajta személyhez fűződő adómentességként értékelhető, hiszen mindaddig, amíg e személyek, szervezetek tevékenysége az Áfa tv. 7. §-a alapján a közhatalmi tevékenység körébe tartozik, nem áll be az adókötelezettség.

Ugyanakkor esetükben annyiban mégsem általános értelemben vett adómentességről beszélhetünk, hiszen az általuk végzett közhatalmi tevékenység nem mentes az adó alól, hanem az erre irányuló törvényi rendelkezés alapján nem tartozik a forgalmi adózás tárgyi hatálya alá. Ez pedig azzal a következménnyel jár, hogy a közhatalmi tevékenységet végző adóalanyoknak nem merül fel a közhatalmi körbe tartozó tevékenységet illetően adókötelezettségük, vagyis nem kell az Áfa tv. szerinti bizonylatot (számlát, nyugtát) kibocsátaniuk és bevallást sem kell benyújtaniuk, ugyanakkor e tevékenységük értelemszerűen nem jogosítja őket adólevonásra.

Horváth Dávid írásában, amely az Áfa-kalauz 2025/5-ös számában jelent meg, a fentieken túl olvashat az egyes ügyletekhez fűződő adómentességről és az adómentesség és a levonási jog viszonyáról.

Forrás: ado.hu